Sikerélmény

Mikor kezdenek jóra fordulni a dolgok, mikor pár órán belül több jó hírt is kapsz, mikor úgy érzed semmi sem ronthatja el a kedved. Akkor az események végre pozitív irányba fordulnk és elkezd minden felefelé ívelni. És nem áll meg, mert végre elhiszed, hogy neked is kijár a jóból. 

Ostoba nők kontra facebook

Újabban az ostoba nők a facebookon "hirdetik" magukat. Egyre elterjedtebb eme jelenség. A kedvenceim közé tartoznak az olyanfélék akik olyan férfiakra pályáznak, akik többsége kapcsolati státuszt visel.Tehát "lányok" ha lehet benneteket így nevezni, keressetek magatoknak pasit, vagy foglaljátok le magatokat, tök mindegy mit mondanék, hogy mivel, mert ugye hát ti ostobák vagytok mind. Mikor valaki intelligensen próbál benneteket lerázni, az miért nem elég? Hát persze, hogy nem elég, mert még nem égettétek magatokat a sárga földig. Dobjatok rá egy lapáttal, ez az! Egy röpke példa: Ostoba nő posztolgat a kapcsolatban lévő férfinek, és megint és megint. Belájkol minden bejegyzést, még ha nem is érti vagy nem is neki szól, kivéve a pasi és barátnőjáről felkerült képeket. Persze a posztolgatásra nem érkezik sem lájk sem válasz. Sőt az übergáz posztok és hozzászólások törlésre kerülnek a pasi oldalán, de te annyira ostoba vagy, hogy posztolgatsz tovább és hozzászólogatsz nevetséges és buta dolgokat. Csak azon nem gondolkodsz el, hogy ezeket a baromságokat olyan pasik is láthatják akiknek talán bejössz. Na ezt buktad. Hát égesd tovább magad a világhálón és maradj ostoba. Aki nem inge nem veszi :-) ;-)

A pédák a valóságon alapszanak, ragozni nem kívánom tovább, lehetne...
Persze akinek van valami hasonló, vagy cifrább sztorija az nyugodtan ossza meg velünk! :-)

'A világon semmi nincs oly veszélyes, mint a nyílt tudatlanság, és a lelkiismeretes ostobaság.'

Martin Luther King

Ostoba nő

Nincs annál szánalmasabb mint, ahogy az ostoba nő kapar.

Friss diploma és külföld

Ma  friss diplomásként elhelyezkedni nem könnyű, vagy inkább lehetetlen? Én személy szerint friss diplomásként próbáltam szerencsét külföldön, mivel a felettem végzett ismerőseimtől csak a panaszkodást és a kilátástalanságot láttam és hallottam. Tudtam, hogy rám is hasonló sors várhat, ezért azonnal kapva a lehetőségen külföldre indultam szerencsét próbálni. Ugye bár nem a saját szakmámban, még csak hasonlóban sem, de jó pénzért úgy gondoltam megéri. A külföldi munkák széles repertoárja: takarító, felszolgáló, konyhai kisegítő, udvaros, babysitter, vagy raktári munkás amik közül válogathatsz. Nyilván hallottunk már sikersztorikról de ezek száma igencsak elenyésző. Szóval az imént említett állások közül válogathatsz, ami ideig-óráig persze jó, és talán több pénzt is kereshetsz vele mint itthon, de hosszú távon megéri? A válasz egyértelműen nem! Ha vannak, ha voltak komolyabb terveid akkor meg méginkább nem, most komolyan, ugye nem arról álmodtál egyetemistaként, hogy milyen jó lesz  ha végre lediplomázok és mehetek külföldre takarítani. Ennek ellenére sokan fanyarodnak erre a helyzetre. Mint említettem, én is ebben a cipőben járok. Kimentem, frissen végzettként, és beálltam a sorba, éveken keresztül dolgoztam a vendéglátásban és baromira utáltam, de úgy voltam vele, legalább jól keresek. Még évek múlva sem adtam fel az álmaim, rengeteget töprengtem, hogy itthon mihez is tudnék kezdeni. Itthon mindenem meg lett volna a pénzen kívül, kinn a pénzen kívül semmim sem volt, nem volt velem a családom a barátaim, félresiklott párkapcsolatban éltem. Sokáig mégis úgy gondoltam, hogy mégis ott a helyem hiszen "jól élek". Közben megházasodnak a barátaid,  majd családot alapítanak, megöregszenek a szüleid, felnőnek a testvéreid, meghalnak a rokonaid... mindenből kimaradsz, minden fontos eseményről lemaradsz. Nem tudsz velük örülni, vagy elbúcsúzni, és ez csak még frusztráltabbá tesz. Mikor jön a felismerés hazajössz, boldogan a megspórolt kis pénzeddel, ami itthon hónapok alatt felszívódik és kezdődik elölről az egész. Még mindig friss diplomás vagy, hiszen a végzettségedben egy napot sem dolgoztál, elkezdődik a munka utáni hajsza, és még mindig a legtöbben sírnak körülötted, hogy mennyire nincs itthon munka, normális meg főleg nincs. Persze nem azt várja az ember, hogy egyből a csúcson kerüljön és milliókat keressen, azt várja, hogy egyáltalán kapjon arra esélyt, hogy friss diplomásként a diplomájához mérten tisztességes állást kapjon lehetőleg nem a legalja 75 ezer forintért. Úgy gondolom és szerintem rajtam kívül sokan mások is, hogy ez a minimum ami járna, egy esély. Ehhez képest diplomával és nyelvtudással az ember teljesen ki van szolgáltatva hazug kis stílű munkáltatóknak ahol az emberből még bohócot is akarnak csinálni, mint említettem a legalja fizetésért, vagy még csak fel sem vesznek mivel nincs elég tapasztalatod. Honnan is lenne? Sehonnan, mivel 99%-ban legalább 3-5 év szakmai tapasztalattal kell, hogy rendelkezz. Kéredem én, akkor minek kell ennyi diplomás, ha esélyt sem kapsz arra, hogy bebizonyítsd, hogy egy talpraesett tettrekész szakember vagy? És így továbbra is csak a pofáraesés marad. Vagy elfogadod egy undorító feltételekhez szabott multi cég ajánlatát vagy hasonlóan a gazember kisvállalkozóét, persze mindezt minimálbérért, vagy visszaballagsz külföldre, beállsz robotolni, s bár jobban élnél, de a pénzen kívül más örömöd nem igen maradhat, csak az örök sovárgás haza...

Ki vagyok én?

Ki vagyok én?
A szerelmed.
Ki minden reggel
megszeretget.
Ki minden este vár talán, úgy
mint azon a bizonyos
délután.

Ki vagy nekem?
A szerelmem.
Ki minden reggel
megszeretget.
Ki minden este
vár reám úgy
mint azon a
bizonyos délután.

Hogy mi volt ott
délután?
Hisz jól tudod,
szerelmünk
ott bontakozott.

Ott akkor még
nem tudtad, hogy
még ma is most
is szeretve vagy.

Hogy kik vagyunk?,
Már jól tudod,
Szerelembe esős
boldogok.

Te és én így
kettecskén,
Szerelmesen
Örökké.

2014. február

Türelmetlenség

" Ha türelmetlen vagy, mindig elrontod az örömödet. Ha valamit szeretnél, legyen öröm a várakozás is. (...) Semmi sem történik előbb, mint ahogy eljön az ideje." 

Változás

Ma eldöntöttem, hogy megpróbálok változtatni. Valójában határozottan tudom, hogy változni akarok. Minden gondolatom és tettem pozitív irányba terelni, mert nincs idő a sajnálkozásra a komplikálásra, hiszen minden olyan egyszerű. Saját magamnak bonyolítom a szálakat teljsen értelmetlenül. Hogy mindezt miért csinálom? Mert maximalista vagyok, csak a tökéletest hajszolom, értelmetlenül, hiszen ha  kívülről tekintek az életemre, azt látom, hogy a legfontosabb dolgok tökéletesek, nincs hiba. Az egyetlen hiba okozója én vagyok. De el kell fogadnom magam minden hibámmal és tökéletlenségemmel együtt, a környezetem így szeret. Valójában senki sem akar megváltoztatni, csupán csak én, saját magam. Folyamatosan küzdök...magammal. A legfontosabb dolog amit megtanultam saját magam csatáiban, hogy én én vagyok, felesleges magammal küzdeni, minden lehet, ha megtanulom magam kontrollálni. Leveszem a régi búrát a fejemről, és szabadon élek, többé nem lehetek a múltam rabja...

Úgy szeress

Csak azt kívánom, hogy szeress, teljes szívedből, feltétel nélkül, csak engem. Hogy én legyek az első helyen az életedben. Hogy mindig hiányozzak, ha egy percig is távol vagy tőlem, és azután boldogan rohanj felém újra es újra.