A költői lélek egy misztikus doboz
melynek kinyitogatójára mindig
valamilyen érzést hoz.
Hol örömet, hol bánatot.
Jegyezd meg, egy költői vénának
lelke van, ettől olyan hóbortos.
A költői szív sűrűn bánatos.
Sok sebe van, melyek nehezen
gyógyíthatók.
De mindenféleképp minden
költő érző lény, mert verset
csak ezért ír.
Örömet vagy bánatot fejt ki
benne, szerelmét és afférjait
is megemlíti benne.
A költői szívet hol a bánat
emészti meg, hol az öröm
önti el, vagy egy új dolog
varázsolja el.
De a régi, mindig a régi,
a jó és a megszokott dolgok
mellett köt ki, hisz ezek a
dolgok mellett köt ki, hisz ezek
a boldog életét töltik ki.
Néha megállnak, letérnek
egy kicsit a jó és bevált útról.
Megpihennek, egy időre, máshol
és másképp képzelik el az életet.
De ebben az időben egyszerre zúdul
rájuk minden öröm s bánat,
s a végső percek melyek
visszavezetnek.
Akkor ne kérdezd mit éreznek,
csupán rájönnek, jó visszatérni
oda ahol igazán boldogok voltak.
Onnantól megint a régi életét akarja
folytatni, a régi de még mindig
újat hozó ábrándokat.
S ilyenkor rájön, a régi világ a legszebb
világ, mert abból csak egy van.
Látod, ezért olyan bonyolult a költői
lélek, mert érzéseit többféleképpen
éli meg.
Hol erős, hol halvány, vagy éppen
üres, de most már érted, hisz
én is így élem meg.
2005. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése