Napok, hetek telnek el Nélküled. Hol párnába fojtom könnyeim, csak ölelve szippantom be megmaradt illatod. S, van úgy, hogy úgy érzem jól vagyok. Erőre kapok, és próbálom élvezni az életet. Este mikor egyedül vagyok, s úja eszembe jutsz összeomlok...újra és újra. Minden nap más, mikor újra összeomlok, újra fel kell, hogy építsem magam mire eljön a reggel, hogy senki se láthassa, hogy ott egészen legbelül, ott, darabokban vagyok.