Tombol bennem a fájdalom, az üresség...és mégis érzem, várnom kell Rád. A türelmes  idő elhozza a megbocsátás pillanatát, hogy újra, és jobban tudjalak majd szeretni. Mert hiszem, hogy a lángoló szerelem tüze képes összeforrasztani a szakadékot, és mire kitavaszodik, ott már virágos rét húzódik, ahol  kéz a kézben, lelkünk összeérve, el sem engedve...