Milyen furcsa, mikor elmegy a szeretett ember, és otthagy darabokban, tele kérdésekkel, befejezetlen gondolatokkal, mikor úgy érzed, soha többé nem tudod már másnak kinyitni a szíved. Mikor azt gondolod, hogy még minden rendbe jöhet...akkor az a bizonyos tőr még mélyebbre fúródik, és akkor azt mondod NEM, nincs több fájdalom, nem akarsz örökre boldogtalan lenni. És mikor végre eltűnik a homály a szemed elől, elkezdesz tisztán látni, tisztán érezni, józanul gondolkodni....és egyszer csak beleröhögsz a világba, mert nem vagy egyedül...és rájössz mennyi csoda van körülötted amit eddig észre sem vettél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése